17. Telekommunikáció

A XX. század végéig a telekommunikációs hálózata az 1950-es és 1960-as években készült szovjet és kínai berendezésekre korlátozódott. A szektor financiális gondokkal és gyakori áramszünetekkel, valamint, alkatrész- és nyersanyag hiánnyal küszködött, ezért megbízhatatlan, költséges és munkaigényes volt, a vonalak gyakran megszakadtak. 1970-ben automata központokat telepítettek Phenjan, Szinidzsu, Hamhung és Hveszan városokban. 1990 körül kezdődött a nyilvános telefonok kiépítése Phenjanban. Az átlagember azonban még ma sem rendelkezik saját vezetékes telefonnal.

Az észak-koreai posta a Nemzetközi Telekommunikációs Szövetséggel (International Telecommunication Union) és az ENSZ Fejlesztési Programjával (United Nations Development Programme) együttműködve száloptikás hálózatot létesített az ország egész területén. 2007-ben 1,18 millió vezetékes telefonvonal volt az országban, telefonkönyv azonban nincs.

A nemzetközi vezetékes telefonkapcsolat Moszkván és Pekingen keresztül valósul meg, 1989-től pedig Hong Kongon keresztül is létesítettek közvetlen nemzetközi távhívó szolgáltatást. Phenjan mellett egy francia technikai segítséggel megépített földi műholdas állomás közvetlen nemzetközi kommunikációt biztosít az Indiai-óceán feletti Intelsaton és egy orosz műholdon keresztül. Egy Japánnal megkötött egyezmény értelmében 1990-től japán műholdakat is igénybe vehetnek a nemzetközi kommunikációban.

A mobiltelefon hálózat kiépítése 2002-ben kezdődött, 2003-ban már 20 000 ember rendelkezett mobiltelefonnal. Több éven keresztül a mobiltelefon csak a kormányzati személyek részére volt engedélyezve. 2008-ban Észak-Korea nagyméretű hálózatépítési programba kezdett az ország teljes területének lefedésére, amelyet az egyiptomi Orascom épített ki és üzemeltet. A 3G mobil szolgáltató a Koryolink, amely az állami tulajdonú posta és az egyiptomi Orascom közös vállalata.

A mobiltelefon szolgáltatásra nagy a lakossági igény. 2010 májusában mintegy 120 000 észak-koreai rendelkezett mobiltelefon készülékkel, szeptemberre pedig megkétszereződött az előfizetők száma, elérve a 301 000 főt. Az előfizetést háromhavonta kell fizetni, ára havi öt euro, ami 150 SMS-t és 150 hívást tartalmaz. Egy kínai gyártmányú telefonkészülék 200 euro körüli áron kapható, ennek ellenére könnyen eladható az észak-koreai piacon (a családok számára gyakran ez az egyetlen lehetőség a kapcsolattartásra rokonaikkal vagy sorkatonai szolgálatot töltő gyermekükkel). Külföldi részére a mobiltelefon használata nem engedélyezett. Mobiltelefon hálózatról nemzetközi hívást kezdeményezni nem lehet, és nem működik a web, illetve a WAP szolgáltatás. A mobiltelefon készülékek száma nem ismert. A kínai határnál élők gyakran használnak kínai feltöltő kártyás készülékeket és kínai átjátszó állomásokon keresztül hívják dél-koreai rokonaikat.

Az első Internet kávézó 2002-ben nyílt meg a dél-koreai Hoonnet internetes társasággal közös tulajdonban. A kapcsolat Kínán keresztül történik. 2005-ben nyílt meg az első olyan Internet kávézó, amelynél a kapcsolat észak-koreai műholdon keresztül történik. A megnyitható oldalakat azonban a kormányzati szervek ellenőrzik és szabályozzák. Külföldi látogató néhány phenjani hotelben használhatja a külföldiek részére kifejlesztett Hoon-hálózatot, amelyen keresztül elérhetik a nemzetközi hálózatokat. Az átlagembernek nincs lehetősége a nemzetközi hálózatokra kijutni, helyette a 2004-ben kiépített Kvangmjong nevű nemzeti Internet szolgáltatást (gyakorlatilag országos méretű intranet) használhatja, amely országos híreket, egy e-mail szolgáltatást, keresőprogramot és cenzúrázott információkat tartalmaz külföldi oldalakról (főleg tudományos oldalakat). A Kvangmjongnak több mint két millió felhasználója van.

A kereskedelmi Internet 2003-ban indult egy berlini üzletemberrel közös tulajdonban lévő vállalaton keresztül. Valamennyi adatot a németországi szerveren tárolnak, a kapcsolatot pedig észak-koreai műhold biztosítja. Ez a vállalkozás üzemelteti a .kp domain-t, amelyre több hivatalos észak-koreai web-oldal is felkerült. Észak-Korea csak minimális mértékben van jelen a nemzetközi Internet hálózatokon, öt hivatalos honlapot üzemeltet Japánban és egyet Kínában. A rendszer ugyanakkor igyekszik kihasználni az Internet adta lehetőségeket: Twitteren, YouTube-on és Facebook-on is létrehozta saját profilját, hogy a Dél-Korea és az Egyesült Államok elleni propagandaháborúját új területeken is folytathassa. Diplomatái a világ minden tájáról e-mail-en keresztül tartják a kapcsolatot Phenjannal.

A számítógépek kizárólag hivatali vagy ipari felhasználók részére készülnek. A nemzetközi hálózatokra történő kapcsolódás csak a fegyveres erők, a nemzetbiztonsági szolgálatok és néhány kutatóintézet, magas rangú hivatalos személyek és egyéb kijelölt elit (mint például kiválogatott egyetemi hallgatók) számára lehetséges. A kevésbé privilegizált intézmények a nemzeti hálózaton keresztül korlátozott kapcsolaton keresztül érhetnek el weboldalakat az Interneten.

Kim Dzsong Il sokat tett az információs technológiai (IT) szektor megteremtéséért. Megítélése szerint az IT-ipar remek eszköz az észak-koreai gazdaság fellendítéséhez. A számítógép ipar kiépítésének ötlete már az 1970-es években felmerült. Az első személyi számítógépek 1985 végén kerültek le a futószalagról. Az 1990-es évek elejétől évente mintegy 20 000 számítógépet gyártottak, ami elég volt a fegyveres erők és a belső szükségletek ellátására, illetve még exportálásra is (a termelés mintegy 60%-a került exportra). Az országnak mintegy tucatnyi telekommunikációs létesítménye és kutatóintézete van. Ezek korszerű berendezésekkel vannak felszerelve, amelyek lehetővé teszik a legkorszerűbb telekommunikációs technológiákhoz történő hozzáférést és alkalmazást, beleértve a vezeték nélküli rádiót és telefont, a műholdas kommunikációt és az Internetet. Számos informatikai intézet Acer Pentium IV számítógéppel van felszerelve, amelyeken Microsoft Windows platformon futó programok, mint Microsoft Office, Adobe Photoshop, és egyéb szoftware- k futnak és Sun Microsystem szerverek kötnek össze.

A számítástechnológia és a saját fejlesztésű szoftware-ek – az ország elzárkózása ellenére – rendkívül fejlettek. Szakértők szerint hosszú távon Észak-Korea makrogazdasági politikájában és mikrogazdaságában a számítástechnológia jelentős szerepet fog játszani. Az ország számítástechnológiai stratégiáját a Koreai Számítástechnológiai Központ határozza meg, amelyet 1990-ben alapított Kim Dzsong Il. A központ első vezetője Kim Ir Szen elsőszülött fia, Kim Dzsong Nam volt, aki Svájcban egy nemzetközi magán iskolában számítástechnológiát tanult. A központnak 11 tartományi központja és ágazati irodája van, közös vállalkozásai és irodái vannak Németországban, Kínában, Szíriában, az Egyesült Arab Emirátusokban és még sok más országban. A központ a Linux koreai változatát alkalmazva koreai írásjelekkel használható szövegszerkesztő programokat, személyi számítógépre és PlayStation-ra írt játékprogramokat, valamint a Samsung dél-koreai vállalat által gyártott mobiltelefonokhoz szoftware-ket is készít.

A phenjani Informatikai Központ (Pyongyang Informatics Center) a kereskedelmi piacra szánt szoftware-eket kezdett fejleszteni. A központ termékei között megtalálható egy biztonsági fax-program, amelyet egy japán cégen keresztül kezdtek el forgalomba hozni.

Egy másik észak-koreai számítástechnológiai vállalat a Shenyangban (Kína) működő Silibank, amely mára az első számú Internet-szolgáltatóvá nőtte ki magát. 2004. márciusában pedig egy szoftware fejlesztő céget alapítottak szintén Shenyangban, amely sajtóbeszámolók szerint rendkívül jó szoftware-rel jelent meg a kínai piacon, versenyképes áron.

Az Internet adta lehetőségeket Észak-Korea arra is felhasználja, hogy erőteljes propagandát folytasson a nemzetközi közvélemény felé. A számítástechnikai szakembereket Kínában, Oroszországban és Indiában képezték és szakmai körökben a világ legjobbjai közé sorolják őket. A dél-koreai védelmi miniszter 2004 októberében arról számolt be, hogy észak több mint 500 hacker-t képezett ki az informatikai hadviselésre. Ezeket a hackereket négy-öt éves egyetemi képzésben részesítették.

A politikai propaganda terítésére a legnagyobb eszközök a napilapok, a műsorsugárzó adók és egyéb tömegtájékoztatási eszközök. A tömegtájékoztatási eszközök állami ellenőrzés alatt állnak. 2006-ban 17 AM, 14 FM és 14 rövidhullámú rádióállomás, valamint egy nagy hatóerejű nemzetközi rövidhullámú állomás működött az ország területén. Ez utóbbi angol, francia, német, orosz, spanyol és számos ázsiai nyelven sugározza műsorait. A központi rádióadó állomások a Koreai Központi Műsorszóró Állomás és a Phenjani Műsorszóró Állomás. Ezeken kívül számos helyi és tengerentúli állomás is működik. Szinte valamennyi háztartás hozzáfér a sugárzott műsorokhoz rádió-vevő készülék vagy a köztereken elhelyezett hangosbemondókon keresztül.

Televízióadók a Koreai Központi Televízió, a Manszude Televízió, amely kulturális csatorna, valamint a „Korea Hangja”, amely elsősorban Dél-Koreába sugároz. 1000 lakosra 55 televízió készülék jut, többségük állami intézetekben található. A három adó közül kettő csak hétvégén sugároz, a központi adó pedig csak esténként. A rádió és televízió készülékekkel csak észak-koreai adások foghatók. Külföldi adók hallgatása szigorú büntetést von maga után, mint például a kényszermunka. A hatóságok pedig igyekeznek blokkolni a külföldi és emigráns rádióadásokat az ország területén. A tömegtájékoztatás állami ellenőrzését a lakosság egyet len helyen tudja kijátszani, a kínai-észak-koreai határ térségében. A rádió és televízió készülékeket a rendőrségen kell ellenőriztetni és regisztráltatni.

A készülékek többsége fekete-fehér képernyős. A televízióadók Kim Ir Szen életéről, Kim Dzsong Il napi tevékenységéről szóló adásokat, illetve énekes-táncos műsorokat, katonai eseményeket, régi propaganda filmeket sugároznak.

Valamennyi szervezetnek (a párt központi bizottsága, a kormány, az ifjúsági szervezet, a szakszervezetek, stb.) van napilapja. Emellett külön napilapja van a tanároknak, a fegyveres erőknek, a vasúti munkásoknak, stb. A napilapok Kim Dzsong Il tevékenységéről, látogatásairól, valamint az ország sikereiről, eredményeiről számolnak be.

Az ország központi hírügynöksége a KCNA (Korean Central News Agency). A hírügynökség napi sajtóját angol, francia, spanyol és orosz, míg híreket ezeken kívül még más nyelveken is kiad. A Külföldi Nyelvű Kiadványok Csoport készíti a „Korea Today” és a „Korea Pictorial” havi, a „Foreign Trade of the Democratic People’s Republic of Korea” negyedéves magazinokat, valamint a „Pyongyang Times” hetilapot angol, francia és spanyol nyelven. Az idegen nyelvű kiadványok Interneten is megtalálhatók Észak-Korea hivatalos web-oldalán.