a.) különböző események folyamatos figyelemmel kísérése

Ez a legegyszerűbb, létszámot szinte nem igényel, a fő hangsúly pedig az időbeni riasztáson van. Itt csak azt kell felmérni, hogy melyek azok az információ-források, amelyeket folyamatosan figyelni vagy megrendelni kell[1] (például az MTI on-line hírei), mivel alapvetően elsődleges forrásokat, illetve elsődleges információkat használ[2], ezért nincs szükség az információk kiértékelésére, valamint az információk szakmai feldolgozására. Elegendő egy kijelölt személy, aki a meghatározott rend alapján figyelemmel kíséri a beérkezett információkat, szükség esetén pedig jelentést tesz az elöljárónak. Ilyen jellegű feladatot kaphat egy magasabb szintű hadműveleti ügyelet, a katasztrófavédelem ügyelete, vagy egy olyan operatív csoport ügyeleti rendszere, amely éppen nem foglalkozik válsággal[3].

b.) napi jelentések összeállítása

Ebben az esetben gyorsan ki lehet válogatni azokat a forrásokat, amelyeket hasznosítani akarunk (mivel itt is elsődleges forrásokról van szó[4]), ezeket lehet bővíteni. Könnyebbséget okoz az is, hogy meg lehet rendelni ezek egy részét, tehát az információt nem kell felkutatni, az „házhoz jön”. Ráadásul nem szerkesztett változatnál még komolyabb elemző-értékelő tapasztalatra sincs szükség. A jelentésszerkesztővel szemben szakmai igényként az merül fel, hogy globális szinten legyen tisztában a feladatköréhez tartozó események jelentőségével és a szükséges információkat a meghatározott szempontok szerint sorolja be.

Szerkesztett változat estén más követelmények érvényesülnek: a hírügynökségi anyagok sok pontatlanságot tartalmaznak, illetve szakmai ismeretek hiányát tükrözik (amit még az újságírói szakzsargon is nehezít[5]), ezek kijavításához már szakmai ismeretekre és adatbázisra van szükség[6]. Ráadásul a jelentés szerkesztőjének komoly szakmai háttértámogatással is kell rendelkeznie: nem várható el még egy katonai egyetemet végzett személytől sem, hogy az orvosi, vegyivédelmi, vagy éppen technikai-műszaki kérdések részleteiben eligazodjon[7]). Ezért ilyen esetben például fontos a jelentésszerkesztő személy szakmai együttműködésének, illetve támogatási rendjének meghatározása. A szervezet létszámigényét befolyásolja, ha több napi témaköri jelentést akarunk kiadványozni: például napi jelentés Afganisztánról, Irakról, Iránról, az afrikai válságkörzetekről[8] Itt követelmény, hogy lehetőleg mindig ugyanaz a személy végezze ezt a munkát (ő van tisztában azzal, hogy eddig milyen információk jelentek meg, illetve ezekből mely információkat szerkesztette jelentésbe), így munkájától hosszabb időre más feladat érdekében elvonni nem célszerű, helyettesítéséről időben gondoskodni kell, a helyettesítő személynek pedig előbb fel kell készülnie[9]. A szakmai problémák egy részét kiküszöbölheti, ha olyan szolgáltatók hírleveleit rendeljük meg, amely komoly szakmai ismeretekkel rendelkező munkatársai által szerkesztett jelentéseket küld számunkra. Ekkor viszont a költségek növekednek, mivel ezek egy része fizetős.

Mint láthatjuk, a fő hangsúly itt a jelentésszerkesztésen van, tehát forrás-kutatóra és  forrás-értékelőre csak abban az esetben van szükség, ha Interneten található adatbázisok alapján (is) történik az információk pontosítása[10].

[1] csak vezetői döntés szükséges, nem kell forráskutató munkakört üzemeltetni

[2] - elsődleges információ: olyan adatok, amelyeknek ismerjük a szerzőjét, az adat vagy információ keletkezési idejét, valamint a feltalálási helyét; - elsődleges forrás: olyan forrás, amely elsődleges információkat tartalmaz, illetve az információkat saját maga készíti (például nemzeközi vagy kormányzati szervek, kutatóintézetek)

[3] feladata a riasztás, illetve az operatív munkacsoport tevékenységének előkészítése

[4] a forrást csak egyféle szempontból kell értékelni: mekkora százalékban teljesíti információigényünket

[5] Egyik kedvencem a „vállról indítható rakéta” kifejezés: amennyiben a szövegkörnyezetből nem derül ki, akkor igen nehéz eldönteni, hogy kézi légvédelmi rakétáról, vagy éppen páncéltörő rakétáról van-e szó

[6] Ez egyben egy nyílt információs adatbázis-kezelő tevékenységet is feltételez. A beérkezett és megszerzett nyílt anyagokból – a feldolgozást követően – minden információt feldolgozott formában (adatok, eseménynapló, térkép, grafikonok) megfelelően strukturált adatbázisba kell helyezni, az ott lévő információkat pedig folyamatosan ellenőrizni és kiegészíteni kell.

[7] ha pedig szárazföldi tiszt, akkor a légierő vagy a haditengerészet szakmai kérdéseit részletesen ismerje

[8] Gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy olyan nagyobb témakörök esetén, amelyről sok információ jelenik meg, egy fő maximum két témakört tud hatékonyan kezelni. Viszont a létszám meghatározásánál azt is figyelembe kell venni, hogy ezt a személyt időnként helyettesíteni kell.

[9] tehát tanulmányoznia kell több napra visszamenőleg az adott témakörben a felhasznált forrásokban megjelent, valamint a szervezet által jelentett információkat (igen kellemetlen, ha olyan információt jelent a szervezet, amelyet már az előző nap is jelentett)

[10] ez viszont nem igényel a szervezeten belül állandó forrás-kutató és –értékelő munkaköröket