Az Interneten egyre jobban terjedő tudományos publikációk, a könyvtári anyagok digitalizálása, valamint egyre több tudományos folyóirat Interneten történő megjelenése sokakat arra a meggyőződésre vezet, hogy a közeljövőben mindent el lehet érni az Interneten. A tendenciák egy része valóban ebbe az irányba mutat, ráadásul az itt fellelhető anyagok aktualitásukat tekintve is megelőzik a nyomtatott kiadványokat. Azonban van néhány olyan tényező, ami megakadályozza azt, hogy minden nyomtatott kiadványt elérhessünk az Interneten keresztül.

A legfontosabb gátló tényező a szerzői jog. Egy könyvet író szakember, vagy éppen egy lexikont összeállító szakmai gárda hónapokat vagy éppen éveket tölt el ezzel a munkával. A befektetett munkához viszonyítva a szerzői honorárium nem éppen arányos. A kiadónak a nyomtatott példányokkal kapcsolatban számos más kiadással is számolnia kell, a megtérülés szempontjából tehát neki sem érdeke, hogy mindez az Interneten keresztül ingyen, vagy mérsékelt áron olvasható legyen (ezt nagyon jól szemlélteti, hogy könyvismertetőket lehet olvasni az Interneten, de a teljes könyvet nem). A megtévesztő az lehet, hogy ennek ellenére sok könyvet teljes terjedelmében olvashatunk, azonban az nem tudatosul bennünk, hogy ezek szerzői joga már lejárt.

A szakmai kiadványokkal kapcsolatban az lehet megtévesztő, hogy sok kiadvány és az abban foglalt tanulmányok olvashatóak az Interneten (például az Új Honvédségi Szemle, vagy a Hadtudomány periódikus kiadványok). Azonban ezek a kiadványok azt a célt szolgálják, hogy teret adjanak a kutatóknak kutatásaik és kutatási eredményeik közreadásához. Nemzetközi viszonylatban azonban vannak olyan kifejezetten egy-egy szakterületre specializálódott kiadók, amelyeknek kiadványaiban publikálni "szakmai rangot" jelent. Ez alatt azt értem, hogy csak neves szakemberek komoly, új eredményeket felmutató tanulmányait jelentetik meg, tehát szerzőként ide bekerülni azt jelenti, hogy "egyfajta reklámot" is kap az illető. A kiadó - ha már elérte ezt a szakmai elismertséget - a nagy szakmai érdeklődésre való tekintettel termékeit jó áron tudja értékesíteni, tehát nem érdeke annak ingyenessé tétele (természetesen az Interneten hírdeti kiadványai, a bennük foglalt tanulmányokat, de ezek nem olvashatóak).

Vannak olyan nemzetközi kutatóintézetek, amelyek Internetes honlapot is üzemeltetnek. Az itt található anyagok valamilyen formában fizetősek (ennek több fajtája is létezik, a két szélsőség az éves előfizetés, vagy a cikkenkénti fizetés). Azonban éves kiadványaikról csak ismertető jelenik meg, azt teljes terjedelmében csak külön vásárlás esetén lehet olvasni (ilyen például a Jane's, vagy a Mililtary Balance, amelyeknek van nyomtatott, illetve CD-n megrendelhető elektronikus változata is).

A következő változat azon dokumentumok, amelyek egyáltalán nem olvashatók az Interneten: ilyen a legtöbb diplomamunka, doktori értekezés. Ezek olyan anyagok, amelyek tulajdonjoga az elkészítés és kiadás után az egyetemek vagy kutatóintézetek tulajdonjogába száll át. Természetesen ezek létezéséről is értesülhetünk, de csak az intézet elektronikus könyvtárkatalógusa segítségével, magához az anyaghoz csak kikölcsönzés útján juthatunk hozzá.

Új tendencia Magyarországon, hogy a népszerűvé váló szakmai folyóiratok cikkeik egy részét előfizetésessé teszik. Ilyen például a Világgazdaság, amelynek oldalán csak a cikk bevezető részét olvashatjuk, ahhoz, hogy a teljes cikket is elolvashassuk, fizetni kell (ebben az esetben például egy SMS elküldésével, amely után kapunk egy kódót, amelynek segítségével a teljes cikk olvasható).

Megállapíthatjuk tehát, hogy a nyomtatott kiadványok ideje még nem járt le, ezért azok felkutatásának módszereivel igenis foglalkozni kell.