Az ember nem is gondolná, de sajnos vannak ilyen tendenciák. Az egyik, hogy a forrás-adattár felállítása és használata után az elöljáró úgy gondolja, hogy most már lehet csökkenteni a szervezet létszámát. Nos, ez nagy tévedés. A létszámcsökkentési ötletek elsősorban a forráskutatókra vonatkoznak, valamint a forrás elemző-értékelőkre. Viszont, ha figyelembe vesszük azt az alapvető szabályt, hogy "folyamatosan kell kutatni az új forrásokat, azokat elemezni-értékelni kell", akkor láthatjuk, hogy ez az elöljárói törekvés hosszútávon az OSINT-hatékonyságának rovására megy.

Látható egy olyan tendencia a szűk létszámú OSINT-szervezetek részéről, hogy forrás-adatbázisukba beemelik más OSINT-szervezetek forrásait (mivel OSINT-információ esetén fel kell tüntetni azok forrását is!). A baj csak az, hogy innentől kezdve ezek a szervezetek is elkezdik aktívan használni ezeket a forrásokat!

Mi ennek a végeredménye? Az OSINT-szervezetek egymás között ugyanabból a forrásból származó információkat kezdenek egymásnak küldözgetni, a felkutatott információkat pedig megerősítettnek tekintik, ha más OSINT-szervezet is megküldte nekik, noha előfordulhat, hogy ugyanarról a forrásról van szó.

A megoldás kétirányú lehet: A NATO-n belül létre kell hozni egy olyan szervezetet, amely koordinálja az OSINT-ok tevékenységét. A másik vonal pedig az, hogy a nemzetek OSINT-szervezetei továbbra is figyelembe veszik vállalt nemzeti feladataikat és eszerint folytatják OSINT feladataikat.

A nyílt információkat - megítélésem szerint - az alábbi szempontok figyelembevételével lehet hasznosítani a szövetségi együttműködésben:

Célszerű meghatározni a nyílt információk azon körét, amely hasznosan bevonható az együttműködésbe. A nyílt információkkal nagyon megfontoltan kell bánni, mert könnyen arra csábíthatnak, hogy mennyiségi teljesítménynövelésre serkentenek. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az együttműködést lényegesen el tudja rontani, ha olyan nyílt információkkal „árasztjuk” el szövetségeseinket vagy partnereinket, amelyek feltételezhetően rendelkezésükre állnak, és nem tudunk az információval kapcsolatban újat mondani. Ez a szövetségen belül hitelünket ronthatja, a partnereinkkel való együttműködést pedig formálissá teheti.

Az információkat a környezetükre gyakorolt hatásukat illetően két nagy csoportra bonthatjuk: „dinamikus” és „statikus” információkra[1]. Dinamikus információ alatt azt értem, hogy az információt tartalmazó esemény a környezetében változást idéz elő, egy állapotra vonatkozó információ pedig lényegesen módosítja az eddig kialakult összképet: ilyen dinamikus információ például a kőolaj árának nagyobb mértékű emelkedése, vagy hogy Irán megkezdte az urándúsítást. A statikus információk nem okoznak környezetükben változást, vagy nem azonnal: két amerikai katona halála, vagy a terroristák felszámolására indított egyik katonai akció nem változtatja meg a kialakult helyzetet (az amerikai veszteségeknek csak akkor lesz hatása a helyzetre, ha az eléri az amerikai közvélemény tűréshatárát).

Megítélésem szerint nyílt információk közül a „dinamikus”, tehát a környezetükben változást generáló információkat lehet hasznosítani a szövetségi és partnerségi együttműködésben:

a.) abban az esetben, ha az információ csak anyanyelven jelent meg, más forrás nem vette át, ezért nem került be a nemzetközi körforgásba;

b.) olyan információk esetében, amelyek szövetségi vállalásaink következtében a mi profilunkba tartoznak;

c.) olyan információk, események kapcsán, amelyeknél mi a másoktól eltérően értékeljük a helyzetet;

d.) akkor, ha a partnerek figyelmét akarjuk felhívni, mivel már magát a tényt is fontosnak tartjuk;

e.) abban az esetben, ha az információ fontosnak tűnik, de megítélésünk szerint dezinformáció.

A felsorolt esetek csak alapelveket rögzítenek, ugyanis minden esetben meg kell vizsgálni, hogy az információ értékelése arányait tekintve mennyiben járul a szövetségi vagy partnerségi feladatokhoz. Ha nem sok újat tudunk mondani, a nyílt információt nem célszerű továbbítani. A fentiekből az is kitűnik, hogy az aktuális eseményeket (current information) tartalmazó információk többsége nem alkalmas a szövetségi, partnerségi együttműködésre. Nagyobb jelentősége lehet egy nyilatkozatnak, bejelentésnek, vagy statisztikai közleménynek, amelyből arra lehet következtetni, hogy a kialakult helyzet megváltozott, vagy hamarosan változás kezdődik. Az információt tekintve azok hasznosíthatóak, amelyek új ismereteket nyújtanak, vagy prognózist, a jövőben várható eseményeket tartalmaznak. Az értékeléseket tekintve pedig azok, amelyek rávilágítanak az események okaira, összefüggéseire, ezek alapján előrejelzést képesek nyújtani. Hasznosak azok az értékelések is, amelyeknek célja a helyzet megítélésének árnyaltabbá tétele, az események jobb megértése. Nyílt információt tehát csak abban az esetben célszerű a nemzetközi együttműködésben hasznosítani, ha legalább az egyik kitételnek megfelel, de a legoptimálisabb eset (és erre kell törekedni), ha mindkét feltételnek (információ tartalma, értékelés hasznosíthatósága) megfelel.

Hogyan hasznosíthatók a nyílt információk az együttműködésben

Az értekezés eddigi részében már többször említettem az értékelést. Nyílt információ értékelés nélkül nem alkalmazható, nem alkalmas tartalmas együttműködésre[2]. Véleményem szerint azonban még egy fontos dolgot meg kell említeni: azt is hangsúlyozni kell, hogy az információt mi miért tartjuk fontosnak. Teljes körűvé tehát csak abban az esetben válik a nyílt információ nemzetközi együttműködésben történő hasznosítása, ha az megfelel az alábbi követelményeknek: - az információ új ismeretet, vagy a jövőre vonatkozó szándékokat, elképzeléseket, terveket tartalmaz; - az értékelés tartalmazza, hogy miért tartjuk fontosnak az információt; - az értékelés rávilágít az okokra, összefüggésekre, ezekből kiindulva felvázolja a várható eseményeket.

Véleményem szerint a nemzetközi együttműködésre szánt nyílt információs jelentést az alábbi bontásban célszerű alkalmazni[3]:

- az információ rövid ismertetése;

- az információ jelentősége;

- értékelés, várható események

a.) az információ rövid ismertetése: ez a rész alapvetően a tényközlést tartalmazza. Célszerű megszerkeszteni, a fölösleges információkat, megjegyzéseket kivenni az eredeti információból és csak a rövid lényegre törekedni.

b.) az információ jelentősége: ennél a résznél azt kell röviden összefoglalni, hogy mi miért tartjuk lényegesnek és a nemzetközi együttműködésre alkalmasnak az információt. Ez tartalmazhatja azt, hogy az információ ok-okozati összefüggésekre világít, esetleg olyan tényeket rejt magában, amikből a jövőbeni eseményekre lehet következtetni, vagy éppenséggel felhívja a figyelmet arra, hogy a jelek szerint a kialakult helyzet megváltozott, vagy változás kezdődött. Gyakorlatilag ebben a részben hívjuk fel a partner figyelmét az információ „dinamikájára”.

c.) az értékelés részben részletesebben ki kell bontani az ok-okozati összefüggéseket, világosan levezetni az általunk levont következtetéseket, végül pedig rögzíteni, hogy milyen események, törekvések, vagy tendenciák várhatók a jövőben. Ennek a résznek kell a legrészletesebbnek lennie, mivel itt kell logikusan felépítve érveinket, vagy nézőpontunkat kifejteni. Nagyon furcsán hatna, ha az értékelést egy-két mondattal intéznénk el, mivel úgy tűnhetne, hogy látjuk a lényeget, megértjük annak jelentőségét, de nem tudunk következtetéseket levonni, előrejelzésre pedig alkalmatlanok vagyunk. Esetleg úgy tűnhetne, hogy következtetéseinket nem akarjuk megosztani szövetségeseinkkel vagy partnereinkkel. Mindkét eset azzal járna, hogy bizalmatlanság alakulna ki velünk szemben, ami természetesen nem engedhető meg.

Természetesen a nyílt információk alkalmazhatók minősített információval közösen is egy adott témakörön belül. Ebben az esetben a nyílt információk szerepe kiegészítő lehet, az információ jobb megértését szolgálhatja, erősítheti a minősített információ tartalmát.

Még egy fontos szabályt figyelembe kell venni: akár önálló nyílt információk továbbításáról, akár minősített információkkal közösen történt felhasználásáról van szó, a nyílt információk forrásait meg kell adni. Ezzel lehetővé kell tenni a partner számára, hogy maga is meggyőződjön az információ meglétéről, valamint annak pontosságáról.

Összegzés

Összességében megállapítható, hogy a technikai fejlődésnek és az információ-robbanásnak köszönhetően a nyílt információk jelentős szerepet töltenek be a nemzetbiztonsági szervezetek információszerző tevékenységében. Napjainkra ráadásul elég sok területen már össze is mosódik a nyílt és titkos információk határa: amit az egyik fél titkos információként kezel, arról sok esetben a másik fél nyílt információkból képes tájékozódni. Ennek következtében a „valóban” titkos információk (tehát amelyeket nyílt információkból egyáltalán nem lehet megszerezni) jelentősége is felértékelődött. Napjainkra kezd egyre jobban igazzá válni: amit két ember tud, az már nem is titok.

A nyílt információk jelentőségének növekedése ellenére meg kell állapítanunk, azoknak alapvetően nem az a szerepük, hogy a nemzetközi információcserében alkalmazzuk őket. A szövetségi és partnerségi információcsere alapját továbbra is a minősített információk képezik. Ugyanakkor azt is kijelenthetjük, hogy nem kizárt a nyílt információk nemzetközi együttműködésbe történő bevonása, azonban a tanulmányban rögzített követelményeket be kell tartani. Az MNICC átszervezésével a helyzet megváltozhat, előfordulhat, hogy a partner szolgálatok jobban fogják igényelni azon anyanyelvi forrásokból származó nyílt információkat, amelyeknek lefogására nincs kapacitásuk.

Következtetések

            - a nyílt információk mennyiségének jelentős növekedése ellenére a szövetségi és partnerségi együttműködésben továbbra is a minősített információk a meghatározóak;

- a nyílt információk elősegíthetik saját forrásaink védelmét, azonban nem helyettesíthetik a minősített információkat;

- A nyílt információk nemzetközi együttműködésben történő hasznosítása csak akkor hiteles, ha olyan területről van szó, amely az adott nemzetbiztonsági szolgálat profiljába tartozik;

- a nyílt információ önmagában nem alkalmas együttműködésre, az információ jelentőségének hangsúlyozása, illetve részletes értékelés nélkül semmit nem ér. Minden információra igaz, hogy az információ tartalmának jelentőségét az határozza meg, hogy abból milyen következtetéseket tudunk levonni.