Napjainkban egyre inkább előtérbe kerülnek az új típusú kockázatokkal, fenyegetésekkel és kihívásokkal kapcsolatos feladatok. Ezek jelentősen különböznek a hidegháborús szembenállás időszakának viszonylag tisztán jelentkező fenyegetéseitől. . A magyar Nemzeti Biztonsági Stratégia ezzel kapcsolatban az alábbiakat rögzíti:

„Az átrendeződő nemzetközi rendszer sajátossága, hogy abban egyszerre vannak jelen a hagyományos biztonsági kockázatok és az új, gyakran globális megjelenésű vagy kiterjedésű fenyegetések. Az új típusú fenyegetések és kihívások változatosabbak, kevésbé láthatók és előre jelezhetők.”

A közvetlen érdekszféránkon kívül eső, illetve távoli válságkörzetekben, különösen a válság kirobbanásának időszakában, a legtöbb esetben a helyszínen nem rendelkezünk hírszerző, információszerző képességekkel, vagy csak nagyon korlátozott mértékben. A válságok kirobbanása után a politikai döntések meghozatalához, illetve a katonai javaslatok kialakításához számos olyan információra van szükség, amit a legoptimálisabb lenne helyszíni felderítő (hírszerző) erőkkel beszerezni, azonban erre nincs lehetőség. Ráadásul a felderítés (hírszerzés) megszervezése érdekében tisztában kellene lennünk olyan kérdésekkel, amelyek csak később tisztázhatók, vagy kerülnek eldöntésre, viszont lényeges befolyást gyakorolnak a válságkezelés során alkalmazott adatszerző képességekre[1]. Az adatszerzésnek ráadásul vannak olyan területei, amelyek kialakítása egy adott térségben költséges és hosszabb időt igényel, tehát a válságkezelés kezdeti szakaszában nem alkalmazhatók.

E probléma megoldásának egyik kulcsa az OSINT. Sokan fenntartással fogadják a nyílt forrásból származó információkat, előnyben részesítve a fedett, titkos forrásoktól szerzett, minősített információkat. Ennek oka abban keresendő, hogy nem ismerik magát az OSINT-ot. Az OSINT nem egyenlő a korábban, a hidegháborús szembenállás időszakában folytatott nyílt információszerzéssel. Természetesen akkoriban is gyűjtötte a katonai felderítés (hírszerzés) a nyílt információkat, azonban ezeket csak kiegészítő vagy megerősítő információként kezelte. Napjainkban a nyílt információk feldolgozását és a döntéshozók, illetve a tervezők részére történő hasznosíthatóságát illetően gyökeres fordulat következett be. Ennek egyik következménye az, hogy már nem csak kiegészítő, hanem például a katonai tervezéshez nélkülözhetetlen alapinformációkat is beszerezhetünk a nyílt információs forrásokból.

Az OSINT nem más, mint egy erre a célra kialakított és speciálisan felkészített szakember állománnyal feltöltött szervezet, amely a megfelelő technikai eszközökkel ellátva, a szükséges munkamódszereket alkalmazva első sorban olyan adatforrásokat kutat fel, amelyek (és az amelyeken található információk) minden tekintetben megfelelnek a hírszerző munka követelményeinek[2]. A kétkedőknek ajánlom a Felderítő Szemle V. évfolyam 1. számában (2006. március) megjelent tanulmányomat, amely az internetes weboldalak elemzésén keresztül próbál bepillantást engedni abba a szigorú ellenőrzési folyamatba, amely követelmény egy OSINT-szervezet számára[3].

Napjainkra az OSINT olyan tapasztalatokkal, információszerző és elemző-értékelő munkamódszerekkel rendelkezik, hogy tevékenysége nélkülözhetetlenné vált a valamennyi adatforrásra támaszkodó (all source) információszerzés területén, nemzetközi tekintetben pedig az OSINT-szervezetek által nyújtott információk egyenrangú helyet vívtak ki maguknak az információforrások rendszerében[4]. Nemzeti információszerző képességek tekintetében pedig a távoli válságkörzetek esetében legtöbbször az egyetlen információszerző lehetőséget jelenti, főleg a kezdeti szakaszban, a politikai döntés meghozatalához szükséges alapinformációk összegyűjtése során. Emellett a válságok különböző szakaszaiban alap- ,vagy kiegészítő információkat képes szolgáltatni. Fontos információszerző eszköz a katonai tervezés és a csapatok felkészítése időszakában is. Arról már nem is beszélve, hogy ezen kívül számos más célra is használható: aktuális (current) információk, egy-egy aktuális kérdésben témaköri összefoglalók, vagy éppen előrejelzések jelentésére, illetve a felmerülő információigények nyílt forrásból történő gyors megválaszolására[5].