Hogyan kell működnie az OSINT-nak

Az OSINT célja az, hogy a megfelelő információkat összegyűjtse, összeszerkessze, és a megfelelő időben a megfelelő személynek továbbítsa. Ennek teljesítése érdekében azonban - a fent ismertetett csatornák nagy mennyisége és variációs lehetőségei, valamint az információk folyamatos frissítése, kiegészítése miatt - az OSINT-nak nem az információkra kell koncentrálnia, hanem a forrásokra. Az OSINT-nak nem az a feladata, hogy információk özönét zúdítsa az adott szervezetre, hanem az, hogy az elemzők által célirányosan, igényeiknek megfelelően feltett kérdésekre választ adjon. Egy példa: Az Egyesült Államokban azt modellezték, hogy az ENSZ humanitárius beavatkozásra készül Szomáliában. A műveletre kijelölt vezető az Egyesült Államokhoz fordult támogatásért, illetve információkért. Három szervezethez fordult információkéréssel: a Jane’s Information Group-hoz, az Oxford Analytica-hoz és az Economist Intelligence Unit-hoz. Az eredmény a következő volt: a Jane’s-től megkapták Szomália részletes térképét, feltüntetve rajta a kilenc klán fennhatósági területeit, részletes ismertetőt a klánokról, valamint az előző két évben a Jane’s-ben Szomáliáról megjelent cikkeket. Az Oxford Analytica-tól részletes tájékoztatót a szomáliai elnökről és miniszterelnökről, az ENSZ szomáliai műveleteiről, az Egyesült Államok Szomália-politikájáról, illetve a Szomáliában végrehajtott amerikai műveletekről. Az Economist-től részletes elemzést az országban lévő kockázati tényezőkről, infrastruktúráról, szállítási és ellátási nehézségekről, valamint azokról a logisztikai problémákról, amelyek a kikötőkben és a repülőtereken találhatóak. Megállapították, hogy az ENSZ-tervezéshez valamennyi szükséges adatot sikerült e három forrásból beszerezni.

 Ha megvannak a számítógépek, szerverek, programok, előfizetések és a végrehajtó állomány: az OSINT gyakorlati tevékenységének első lépése, hogy felkutatja a csatornákat, elemzi, értékeli, hitelesíti őket, és nyilvántartást fektet fel a források fellelhetőségéről. A nem, vagy alig használható forrásokat kiszelektálja, a hasznosíthatóakat kategorizálja, azonosító adatokkal látja el és ún. „forrás-adatbázisban” helyezi el. Az adatbázisban rögzíteni kell a forrás elérhetőségét (pl: www.mil.be), a forrásnál megjelentetett információk szerzőinek körét (pl: atomtudósok, kormányzati tisztségviselők, katonák, magánszemély, stb), az ott található információk témaköreit (biztonságpolitika, terrorizmus, haderő,stb), a témakörökön belül a témákat (pl: terrorista szervezetek és személyek listája, terrorcselekmények, terrorizmussal kapcsolatos aktuális események, stb.), az érintett térségeket vagy államokat, szervezeteket (Közel-Kelet, Afganisztán, Nemzetközi Vöröskereszt), az információk frissítésének gyakoriságát (naponta, hetente). Pontrendszert bevezetve lehet osztályozni magát a forrást, illetve célszerű a forráson belül található témakörökkel is így tenni. (Vannak olyan web-oldalak, amelyek sok témakört foglalnak magukban, azonban az üzemeltetők profilja miatt csak néhányban erősek, a többiek más oldalakra történő belinkelést tartalmaznak.) Amennyiben már kellő mennyiségű forrásra tett szert, akkor az OSINT képes feladatait ellátni. Ehhez, vagyis a hitelesített források összegyűjtéséhez és rendszerezéséhez azonban időre van szükség.

Természetesen itt nem állhat meg a forráskutatás. Az Interneten például csak percek kérdése egy web-oldalt egyik helyről egy másik helyre áttenni. Folyamatosan figyelemmel kell kísérni a már felfedett és rögzített forrásokat, de folyamatosan újakat is fel kell kutatni, elemezni, értékelni, hitelesíteni. Ennek a tevékenységnek tehát az a lényege, hogy tudjuk, egy adott információigényre mely forrás vagy források tudnak választ adni.

Az eredményes működés érdekében az OSINT-nak az elsődleges forrásokra kell koncentrálnia. Az elsődleges források jellemzője, hogy tudjuk az információ forrását, esetleg szerzőjét és hitelességét is meg lehet határozni. Az elsődleges források közé alapvetően a nyomtatott és az elektronikus média tartozik, a kormányzati dokumentumok, a kutatók és tudósok újságcikkei, tanulmányai, konferencia előadásai saját kutatási eredményeikről, de ide tartoznak azok a fizető on-line szolgáltatók is, amelyek ezen a téren már bőségesen bizonyítottak (Pl.: Stratfor, Jane’s, stb.)  Az innen szerzett információk lehetnek „current” információk, előrejelzések, riasztások. Adatbankjaik, könyvtári példányaik, időszakos kiadványaik pedig „basic” információkhoz juttathatnak bennünket. A nyílt információk arányát tekintve azonban sokkal több az ún. másodlagos információ. Ezek olyan információk, amelyeket máshonnan átvettek, esetleg kiegészítettek, átszerkesztettek, de forrásuk, szerzőjük nem ismert. A másodlagos információk felhasználása nem kizárt, de a fenti okok megnehezítik alkalmazhatóságukat.

Ahhoz, hogy mindezt megfelelő módon képes legyen a szervezet végrehajtani, az alábbi munkaköröket kell üzemeltetni:

a.) forráskutató: feladata új források felkutatása. Nyomtatott formátumú anyagok esetén ismernie kell a könyvtár katalógus rendszerét, a felkutatott információkat pedig digitalizálnia kell. Internet esetén ezt a munkakört el kell különíteni a forrás-értékelőtől, mivel gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a fellelt forrásokat nem képesék objektíven vizsgálni.

Tevékenységüket folyamatosan kell folytatniuk, különösen az internet esetében, mivel az OSINT-szervezet által használt forrás bármikor eltűnhet az internetről, vagy átkerülhet más szerverre.

b.) forrás-értékelő: külön munkakör, mivel az ő tevékenysége egy-egy internetes forrás esetében napokat, esetleg heteket vesz igénybe. Feladata az új források fontosságának, hitelességének, pontosságának, frissítési periódusának, stb. elemzése, majd a forrás után ugyanezen műveletek elvégzése a forráson található információk esetében is. Ezen kívül feladata időközönként a már forrás-adatbázisba helyezett források meglétének, illetve szakmai színvonalának ellenőrzése is.

c.) jelentés-szerkesztő: szintén külön munkakör. Feladata a beérkezett információigények értelmezése, az igényekkel kapcsolatos pontosítások végrehajtása, majd a forrás-adatbázisban megtalálható, az igények megválaszolására leginkább alkalmas források kiválasztása (minimum öt, de inkább tíz forrás használata kívánatos egy-egy információigény megválaszolására). Végső mozzanatként pedig a jelentés összeszerkesztése.

A szakmai munkakörök ilyen jellegű megosztása képessé teszi az OSINT-szervezetet arra, hogy az információigényt legkésőbb hat-nyolc órán belül megválaszolhassa (természetesen abban az esetben, ha a forrás-adatbázisban van az igényre információkat nyújtó forrás).

Természetesen olyan információkat is képes megválaszolni, amelyekre a forrás-adatbázisban nem található információ, ám ebben az esetben mindhárom szakmai munkakörnek együtt kell dolgoznia, a válaszadás ideje pedig erősen kitolódhat (első sorban a forrás értékelése miatt).