A civil szféra forráslehetőségei

A civil szférában sok forráslehetőség van, amelyek egy részét maga a civil szféra is felhasználja. Forráslehetőségként jelentkeznek a nyelviskolák, egyetemek, könyvtárak, az üzleti élet, az ún. információ brókerek, újságírók, illetve a civil információszerző szervezetek.

Nyelviskolák: itt az idegen anyanyelvű, az adott ország nyelvét tanuló diákok jöhetnek szóba. A nyelviskolák gyakran alkalmazzák is őket részmunkaidőben fordítási feladatok érdekében.

Egyetemek: Hiteles adatbázisaik miatt jelentenek forráslehetőséget, külföldi hallgatóikat előszeretettel buzdítják az anyanyelvükön íródott tudományos munkák, kutatási eredmények felkutatására és lefordítására.

Könyvtárak: különböző országokról politikai-katonai, gazdasági és egyéb archívumok.

Üzleti élet: piackutatási eredmények, kommunikációs és logisztikai kutatások mindenütt, ahol beruházási tervet készítenek. Ezen kívül nagyon jó nyilvántartások találhatók egy ország esetében a politikai korrupcióról, a klimatikus viszonyokról, és sok olyan dologról, amelyek az adott országban specifikusak.

Információbrókerek: olyan személyek és szervezetek, amelyek információk felkutatására és a megrendelőkhöz történő továbbításra szakosodtak. Ez különösen igaz a tudományos-technikai témák esetében. Ezek speciális nyelvi képességekkel is rendelkeznek. Különösen alkalmasak szakterületükön belüli kérdésekben a gyors információfelkutatásra.

Újságírók: Az újságírók többsége valamilyen témára (pl.: gazdaság, kül- vagy belpolitika, katonai kérdések) szakosodik. Speciális riportok, háttérinformációk és háttéranyagok elkészítésére nagyon alkalmasak. (Csak érdekesség képpen: becslések szerint az újságírók a birtokukba jutott információknak csak mintegy 20%-át publikálják. Azért nem többet, mert védik forrásaikat, tehát olyan információt nem jelentetnek meg, amiből következtetni lehet a közlő személyre.)

Nemzetközi és nem kormányzati szervezetek: Ez alatt például az ENSZ-t, vagy éppen a Nemzetközi Vöröskeresztet lehet érteni. Ezek a szervezetek világra kiterjedő információs hálózattal rendelkeznek, sokszor még olyan térségekben is, amelyet még az Egyesült Államok sem képes hírszerzési erőkkel lefogni. Ráadásul – mivel képviselőjüket legtöbbször a helyi lakosság közül választják ki – különleges nyelvek ismeretével is rendelkeznek.