Az OSINT csatornái

Az OSINT-tal foglalkozó szakirodalom nyolc csatornát határoz meg, melyek az alábbiak:

a.) nyomtatott és elektronikus média

b.) Internet

c.) Kereskedelmi fizető on-line szolgáltatók

d.) „szürke irodalom”

e.) helyszíni előadások, konferenciák

f.) személyes tapasztalatok

g.) kereskedelmi műholdak felvételei

h.) tudományos-kutató szervezetek, egyetemek

a.) nyomtatott és elektronikus média

Azt hiszem, ezt nem kell különösebben részleteznem. Ide tartoznak a napi- és hetilapok, szaklapok, tudományos folyóiratok nyomtatott és elektronikus példányai, a televíziós és rádiós társaságok adásai, illetve manapság már az Internetre kitett műsorai is. Ezen csatornáknak azon kívül, hogy aktuális eseményekről tájékoztatnak, vagy előrejelzéseket közölnek, még egy nagy előnyt nyújtanak: saját archívummal rendelkeznek, amelyben kutatásokat, kereséseket is lehet folytatni. Az ilyen jellegű csatornákra azonban komoly mértékben rányomja bélyegét az adott állam társadalmi berendezkedése: a demokratikus államokban működik a sajtószabadság, az állami tömegtájékoztatás mellett sok magántársaság is verseng a piaci részesedésért. Ilyen helyzetben a titkos információkat is sokkal nehezebb védeni. Diktatórikus országban csak állami tömegtájékoztatás működik, az is erősen cenzúrázva.

            b.) Internet

            Az Internet kiépítése 1973-ban kezdődött el az Egyesült Államokban annak érdekében, hogy összekapcsolják az egyetemek és kutató intézetek hálózatos számítógépeit. Célja az volt, hogy egyrészt közvetlen kommunikációs lehetőséget teremtsenek ezen intézmények között, másrészt hogy egy nukleáris csapást túlélő összeköttetési rendszerként is működtethessék. Fejlődésére néhány adat: becslések szerint 1992-ben 8 ezer kereskedelmi adatbázist lehetett találni az Interneten, legtöbbjük hírszerzési értékkel rendelkezett. 1996-ban 30 millió egyén és 40 ezer hálózat volt csatlakoztatva a világhálóra, több mint 180 országból. 1997-ben 82 millió számítógéppel számoltak és úgy becsülték, hogy 2001-re ez a szám 268 millió lesz. Ugyanakkor 2000. novemberében már 400 millió felhasználót regisztráltak és úgy becsülték, hogy 2015-re a felhasználók száma eléri a 3,5 milliárdot. 2000-es becslések szerint 250 ezer adatbázis volt a világhálón az úgynevezett „mélyebb” weboldalakon, amelyeknek potenciális hírszerzési értéke van. Azt hiszem, ezek eléggé megdöbbentő adatok. És ezek a számadatok csak a mennyiségi növekedést fejezik ki, a technikai lehetőségek fejlődését nem.

            Az Internetnek is megvannak a maga előnyei és hátrányai. Sok könnyen kezelhető keresőprogram van rajta, a legtöbb nyílt információ megtalálható, sok hírszerzési értékkel rendelkező adatbázis van rajta. Gyorsan lehet vele kívánt információkhoz jutni. Ugyanakkor komoly problémát okoz, hogy az információk forrásait csak ritkán lehet azonosítani, nem lehet elsődleges forrásukat visszakeresni, formátumuk nem egységes, sok a pontatlan, hiányos információ. A fontos információk nagy része csak rövid ideig található meg az Interneten (egy 1997-es felmérés szerint egy átlagos internetes dokumentum élettartama 75 nap).

c.) Kereskedelmi fizető on-line szolgáltatók

Ezek olyan szolgáltatók, amelyek egy-egy területre szakosodtak, igyekeznek a legjobb szakembereket alkalmazni, és mindezt piaci alapon eladásra kínálni. Ilyen például a biztonságpolitikai, katonai vagy haditechnikai kérdésekre szakosodott Stratfor és a Jane’s. Komoly munka és szakértelem található ezen szolgáltatók produktumai mögött. Saját komplett, jól strukturált, folyamatosan frissített adattárral rendelkeznek, amelyekben könnyű kutatást végezni. Gyakorlatilag hasonló tevékenységet folytatnak, mint az OSINT. Szolgáltatásaik közé tartozik az aktuális események on-line közlése, az adatbázis kutathatósága, illetve komplett elemzések-értékelések, prognózisok készítése és publikálása. Természetesen nem csak az említett kérdéskörökre specializálódott szolgáltatók vannak. Jellemzőbb ezek tevékenysége a gazdasági információk és elemzések, prognosztizálások terén, de vannak olyanok is, amelyek például kifejezetten a hírszerzéssel és elhárítással, vagy a napjainkban akut kérdésként felmerülő terrorizmussal, az ehhez kapcsoló események tudósításával, vagy éppen az e téren működő szervezetekkel foglalkoznak. Egy olyan hírszerző szervezetnek, amelynek nincsenek erőforrásai egy adott térségben, ezek a szolgáltatók nagy segítséget jelentenek.

d.) „szürke irodalom”

            A megnevezés a könyvtártudományból származik, amely három fajta irodalmat különböztet meg: - az ún. fehér vagy publikált irodalom (könyvek, újságok, stb); - az „efemer”, vagyis nagyon rövid élettartamú irodalom (pl: időszakos menetrend, amely lejárta után már senki számára nem érdekes, ezért kivonásra kerül a forgalomból); - végül a „szürke irodalom”, amely valahol a kettő között helyezkedik el. A „szürke irodalom” tehát olyan hazai vagy külföldi nyílt információkat tartalmaz, amelyek csak egy szűk kör részére készülnek, a nyilvánosság felé nem publikálják őket, viszont hosszú ideig aktuálisak. Az OSINT irodalom a következő anyagokat sorolja ide: akadémiai értekezések, bizottsági beszámolók, konferencia anyagok, vitairatok, disszertációk, kormányzati beszámolók, hírlevelek, üzleti vagy piaci előrejelzések, kutatási beszámolók, fordítások, úti beszámolók, munkaokmányok, stb. Az ebbe a kategóriába tartozó információk felkutatása nehéz pontosan amiatt, hogy egy szűk kör részére készülnek. Sok közülük csak nyomtatott formában létezik, nincs egységes formátuma, tartalomjegyzéke, kevés azonosításra és hitelesítésre szolgáló adatot tartalmaz, hírszerzési értékük pedig nagyon változó. Külföldi anyag esetében gondot okozhat, hogy nincs lefordítva, csak eredeti nyelven található (pl. hindi, pastu, vagy éppen kínai). Ugyanakkor több előnnyel is szolgál: olcsón, kockázatmentesen beszerezhető, ilyen formában a publikum előtt nem jelenik meg (pl: kormányzati munkaanyagok, vitairatok), hosszabb ideig áll rendelkezésre, gyakran más, kapcsolódó forrásokra utal, tartalma pedig összefogott, lényegre törő, szakmailag megalapozott. A legtöbb „szürke irodalom” kategóriába tartozó információ gyártó szervezetek a nemzeti kormányok és kormányzati szervek, a politikai pártok, a kutató intézetek, egyetemek, akadémiák, valamint a kereskedelmi társaságok.

e.) helyszíni előadások, konferenciák

            Ezek a rendezvények lehetnek nyilvánosak, vagy zárt körűek. Egy-egy konkrét témában vagy témakörben rendezik, a meghívott előadók pedig ezen témakörök szakértői, vagy illetékes kormányzati, katonai vezetői, vezető munkatársai. Sok rendezvény után kiadvány is készül az elhangzott előadásokról. Miért hasznosabb mégis a személyes részvétel, mint a kiadvány beszerzése? Ennek több oka is van: egyrészt előfordulhat, hogy az előadóktól olyan információk hangzanak el, amelyeket később ugyan a publikum számára nyilvánosságra hoznak, azonban itt olyan érvek, indokok is elhangzanak, amit a közvéleménnyel nem közölnek. Másodszor, mivel sok előadó elkalandozik a leírt szövegváltozatától, több információt is elmond, kiegészíti az elhangzottakat, és ez a szerkesztett változatba nem kerül be. Harmadszor, mivel az utólag kiadott konferencia anyag általában nem tartalmazza a hallgató közönség által feltett kérdéseket és az arra adott válaszokat. Akár nyilvános, akár zártkörű a rendezvény, érdekes kérdések mindig elhangzanak. Zártkörű rendezvényen a kérdésekre adott válaszok is érdekesek lehetnek, de ez néha még a nyilvános esetén is előfordulhat.

f.) személyes tapasztalatok

            A tanulmány elején már említettem azt a példát, amikor valaki Horvátországba készül nyaralni. Ebbe a kategóriába tartozik tehát olyan személyek kikérdezése, akik jártak az adott területen. Saját magunk is elmehetünk, körülnézhetünk, de – ne felejtsük el, hogy most OSINT-ról beszélünk, tehát csak legális eszközökkel szerzett információkról – nem hatolunk be tiltott területre, zónába. Van azonban még valami, amire csak nagyon kevesen gondolnak: az útikönyvek. Nem a kifejezetten turistáknak készült kiadványok, hanem a kutató expedíciók leírásai. Tételezzük fel, hogy egy adott ország látókörébe kerül Nepál, azon belül is a Himalája. Ha embereket, esetleg anyagokat akar küldeni a hegy tetejére, milyen információkat nyerhet ebből a leírásból? Például: egy expedíció felkészülésekor milyen nehézségekkel számoltak, milyen felszerelést, eszközöket tartottak fontosnak, nélkülözhetetlennek a siker érdekében, milyen felkészülési programot hajtottak végre. A helyszínre, tehát a hegy lábához érve milyen tapasztalatokat szereztek be a helyi lakosságtól, milyen eszközöket javasoltak még beszerezni a helyiek, ezt hol tudták realizálni. A hegymászás során az egyes szakaszokon milyen nehézségeket kellett leküzdeniük, azt hogyan oldották meg. Milyen felszerelés hiányát érezték meg nagyon, illetve milyen fizikai és pszichikai hatásoknak voltak kitéve. Hol és hogyan pótolták a vizet, élelmiszert, alapvető létszükségleti cikkeket. Ha jól belegondolunk, ezek alapján szinte tökéletesen fel lehetne szerelni és készíteni egy katonai kontingenst, hogy foglalja el a hegycsúcsot.

g.) kereskedelmi műholdak felvételei

A katonai műholdakkal rendelkező hatalmak monopóliuma napjainkra megszűnt. Egyre több a kereskedelmi műhold, amelyek teljesítménye, felbontó képessége majdnem eléri a katonai műholdakét. A katonai műholdakhoz viszonyítva van egy igen nagy eltérés: bárki, bármilyen területről beszerezheti a részére érdekes felvételeket, amennyiben megfizeti. A kereskedelmi műholdak felvételei különösen azon államok részére előnyösek, amelyek nem rendelkeznek műholdas kapacitással. A felvételek alapján könnyen nyomon követhetik a szomszédos, esetleg ellenséges állam területén zajló katonai tevékenységeket, csapatösszevonásokat, határ menti katonai tevékenységeket. Ennek a forrásnak azonban van egy igen fontos követelménye: a légifénykép értékelő képesség.

Csak egy jellemző példa: Irak is vásárolt kereskedelmi műhold felvételeket az iraki-iráni háború időszakában az Irán területén lévő célpontok meghatározásához, valamint a Kuvait elleni invázió megtervezéséhez. (Elméletileg még a terrorista szervezetek is vehetnek felvételeket, amelyeket azután felhasználhatnak a terrorcselekmények megtervezésére.)

h.) tudományos-kutató szervezetek, egyetemek

Erről a területről elsősorban a tudományos értekezések, szemináriumok, konferenciák, az új kutatási eredmények bemutatása, valamint a disszertációk hasznosíthatók. Ezeket azonban a „szürke irodalomhoz” hasonlóan úgy kell „összegyűjteni”. Ami már kevésbé nyilvánvaló: ezek a szervezetek szakmai kapcsolatban állnak egymással, kölcsönösen tájékoztatják egymást az elért részeredmények és eredmények terén, illetve tanácsokkal látják el egymást. Ezen szervezeteken keresztül tájékozódni lehet, hogy egy adott államban foglalkoznak-e valamilyen kutatási témával, ha igen, milyen mélységig, illetve milyen eredményeket értek el eddig, vagy milyen problémákba ütköztek.