Természetes, hogy a nyílt információk önmagukban nem képesek komplett módon megválaszolni a hírszerzési igényeket. Ugyanakkor számos módon támogatják az információigények kielégítését, mert:

1.) csökkentik a hírszerzésre fordított költségeket. Ez csak első ránézésre tűnik meghökkentő megállapításnak. Példaként lehet felhozni az Egyesült Államokat, ahol a hírszerző szervezetek költségvetésének 1%-át fordítják OSINT tevékenységre, mégis az információigények 60-70%-át ebből elégítik ki. Az OSINT az információigények számos részét képes megválaszolni, tehát ezekre a kérdésekre nem kell a sokkal költségesebb HUMINT vagy SIGINT elemeket „elpazarolni”. Vagy ahogyan Robert D. Steele, az OPEN SOURCE SOLUTIONS elnöke megfogalmazta: „ne küldj hírszerzőt oda, ahova egy óvodás is be tud menni”.

2.) a „current informations”, azaz az aktuális, a világban az adott időszakban zajló események figyelemmel kísérése. Alkalmas a válságok kialakulásának figyelemmel kísérésére, előrejelzésére, a válságok kirobbanása, illetve a stabilitásra veszélyt jelentő események esetén pedig a riasztásra.

3.) a „basic information”, tehát a mélyelemző tevékenység. Számos kiegészítő információval szolgál, amelyek megalapozottabb következtetésekre vezetnek, összefüggéseket tárnak fel, illetve jelezhetik, hogy a politikai kulisszák mögött az eddig tapasztalt vagy deklarált célokhoz viszonyítva valami megváltozott.

4.) kockázatmentes. A legkellemetlenebb egy hírszerző szervezet számára, ha munkatársai olyan információk megszerzése közben buknak le, amelyeket egyébként nyílt forrásokból is be lehet szerezni. Nem beszélve az ezzel járó politikai és diplomáciai bonyodalmakról, esetleg politikai károkról.

Különösen hasznos az OSINT olyan térségek esetében, amelyek nincsenek hagyományos és katonai hírszerzési erőkkel lefedve.

Beszélnünk kell a nyílt információk hátrányos oldaláról is. Az egyik nagy problémát ezen információk szétszórtsága okozza, amelyet csak úgy lehet orvosolni, ha az OSINT folyamatosan figyelőzi az újonnan felbukkanó nyílt információs csatornákat, elemzi és értékeli azokat, a nem használhatóakat pedig kiszűri. Ezért az OSINT-nak létre kell hoznia egy olyan adatbázist, amelyben összegyűjti az összes, általa hasznosnak ítélt nyílt információs csatorna feltalálási helyét és jellemzőit: milyen területekkel, témakörökkel foglalkozik, milyen mélységig, hol lelhető fel, milyen a hitelessége, pontossága, használhatósága, stb. Tehát számos paraméternek kell szerepelni ahhoz, hogy a felhasználó a lehető legrövidebb idő alatt képes legyen kiválasztani a számára szükséges információkat.

      A másik problémát éppen az információs robbanás okozza. Bizonyos értelemben elárasztanak bennünket információkkal, amelyeknek nagyobb része ráadásul nem is bír hírszerzési értékekkel. Mivel a hírszolgáltatók éles piaci küzdelmet vívnak, egy-egy eseményről legalább tíz tudósítás jelenik meg, amelyek szinte alig térnek el egymástól. A verseny miatt a tudósítók és a hírügynökségek igyekeznek az információt a lehető leggyorsabban közölni, aminek az a következménye, hogy az információ részben hiányos, részben pedig pontatlan. Az OSINT feladata az ugyanarra az eseményre vonatkozó információk gyűjtése, összevetése, értékelése, kiegészítése és egy értékelt információ elkészítése.

Az OSINT egyik legnagyobb akadálya az idegen nyelv tudásának hiánya, ezen belül is a különleges nyelveké. Nem célszerű alsóbb szinten az OSINT végrehajtókat arra kényszeríteni, hogy ezen nyelvek kapacitását - csak OSINT érdekből - kifejlesszék, költségtakarékosabb ezt a kérdést központilag kezelni. Ez viszont azzal jár, hogy a nemzeti OSINT-nak is szükséges a különleges nyelveken fellelhető információforrások, illetve a "current" információk felkutatása, értékelése, hasznosítása és az érintett szervezet tájékoztatása (a fellelt forrás jellemzőinek - témakörök, azok mélysége, készítő szervezet, stb.- továbbítása).

Itt azt is meg kell vizsgálni, hogy a nemzeti OSINT szintjén mi számíthat különleges nyelvnek. Ehhez a nemzeti biztonsági stratégia által felvázolt kockázatok és kihívások adhatnak támpontot. Az államok és térségek összekapcsolódását az OSINT szempontjából szükséges nyelvek meghatározása érdekében az alábbiakban összegzem: A nyelv hozzárendelésénél mérvadó az adott állam hivatalos nyelve, ezen kívül a szomszédos államok nyelve (mindenki nagyobb figyelmet fordít a szomszédságában történő eseményekre), valamint  azok a nyelvek, amelyeken még sok információ jelenik meg az adott államról vagy térségről.

Észak-Korea: koreai, japán, kínai, valamint angol, esetleg orosz

Pakisztán-India (és Kasmír): urdu, hindi, valamint angol

Afganisztán: pastu, dari, urdu, valamint angol

Irak: arab, valamint angol, francia

Irán: perzsa, valamint angol, esetleg francia, német

Közel-Kelet: héber, arab, valamint angol, francia, német, orosz

Balkán: szerb, horvát, albán, macedón, valamint angol, francia, német, orosz

FÁK-államok: orosz, ukrán, valamint angol, német, francia

Kaukázus: kazah, üzbég, örmény, grúz, azerbajdzsáni, türkmén, valamint orosz és angol

Afrika: arab, valamelyik afrikai nyelv (pl.: szuahéli, afrikaans, szomáli), valamint angol, francia, német. alkalmanként spanyol, portugál és holland.

A fentiek alapján különleges nyelvnek számít a koreai, japán, kínai, urdu, hindi, pastu, dari, arab, perzsa, héber, szerb, horvát, albán, macedón, ukrán, kazah, üzbég, örmény, grúz, azerbajdzsáni, türkmén, valamint az afrikai nyelvjárások.

Ezen kívül még szükséges nyelvek: angol, francia, német, és orosz, egyes afrikai konfliktusok esetén pedig spanyol, portugál vagy holland.